Bejelentés



öröké élő vámpírok
a vámpírok öröké élnek velünk









Ingyen angol - csak most!




jelképek és jelentésük
2009.05.07. 16:27
Hát mostanság egyre több fiatalon veszek észre a pentagrammot,fordított keresztet és még sok más nyalánkság jelképét.De mikor kérdezgettem őket a jelentéseikről,csak annyi volt a válasz:`há`,hogy sátán,pentagramm.

Nag,jó a mai napom így is úgy is buzgó mócsingá tett,így írogatok,mint egy sózott seggű nyuszi.



Pentagram:




A pentagramma vagy pentagram a szabályosötszögátlói által alkotott ötágú csillag.

A pentagramma szó a görög πεντάγραμμον (pentagrammon) szóból származik, ami főnévi formája a πεντάγραμμος (pentagrammosz) vagy πεντέγραμμος (pentegrammosz) – „öt vonal” szónak.

A pentagramma ősidők óta fontos szimbólum, aminek mágikus vonásokat tulajdonítottak. Régen a Vénusz és a hozzá kapcsolódó istenségek jelképe volt. A püthagoreusoknál fontos vallási-filozófiai szerepet töltött be, néha Pitagorasz-féle csillagként is emlegetik.



Története:


Ókor:


A pentagramma legkorábbi ismert említése mezopotámiai írásokban történik, i. e. 3000 körül. A sumereknél a pentagramma (csúcsával lefelé) az „UB” szó piktogramja volt, jelentése sarok, szög, zug, üreg, lyuk, verem. Babilóniában valószínűleg az öt irányt jelképezt: elöl, hátul, balra, jobbra és felül. Ezeknek az irányoknak asztrológiai jelentése volt: az öt bolygót (Jupiter, Merkúr, Mars, Szaturnusz és Vénusz) jelképezték.

A pitagoreusok a (lefelé fordított csúcsú) pentagrammát a ύγιεια (Hygieia, egészség – egyben az egészség görög istenének, Hygieia-nak a neve) névvel illették. Mivel az aranymetszés fontos szerepet játszott a világképükben, a pentagrammát a tökéletesség jelképének tekintették. A vele kapcsolatos filozófiájukat Syrosi Pherekidész fejtette ki művében, a Pentemychosban (amiből csak töredékek maradtak fenn). A pentemychos szó jelentése „öt kamra”. A pitagoreusok a pentemychost egy helynek hitték valahol a Tartaroszban – ez az a hely, ahova a kozmosz első csíráját el kellett helyezni, hogy a rendezett kozmosz megjelenjen.



Középkor:


A középkorban az öt őselemet jelölték vele:

ύδωρ, Hydor, víz
Γαια, Gaia föld
ίδέα, Idea vagy ίερόν, Hieron "szent dolog"
έιλή, Heile, hő (tűz)
άήρ, Aer, levegő
A szavak kezdőbetűi (υ-γ-ι-ει-α) éppen a pentagramma pitagoreus nevét adják ki.

A számmisztikában öt ága a női princípium (aminek száma a kettő) és a férfi princípium (száma a három) egységét jelképezve a házasság, a boldogság, a beteljesülés és a tökéletesség jelképe volt. A tudományok kulcsának, a titkok nyitójának is tartották; Paracelsus szerint a leghatalmasabb jel.



A hajnalcsillag, Jézus jelképe
A keresztény szimbolikában a pentagramma az öt érzék jelképe. A csúcsaira az S, A, L, V, S betűket írva az egészség jelképe (az egészség latinul salūs). Néha Krisztus öt sebét is jelképezi. A pentagramma egyik csúcsát megnyújtva kapjuk a hajnalcsillagot. A pentagramma a betlehemi csillag jelképe is.



Újkor:


A szabadkőművesek a pentagrammát lángoló csillagnak nevezték, és a Napnak, az első anyagnak, az élet forrásának szimbólumát látták benne.

A Golden Dawn rend pentagrammarituáléjában a pentagramma egyetlen vonallal való megrajzolása (az iránytól és a kezdőponttól függően) a szellemidézés és -űzés kelléke volt.

Anton Szandor LaVeyindividualista és ateista (pontosabban autodeista) szervezete, a Sátán Egyháza (Church of Satan) jelképében, „Baphomet pecsétjében” egy csúcsával lefelé mutató pentagramma szerepel. Mivel az egy csúcsával felfelé mutató ötágú csillag hagyományosan a szellemi világot ábrázolja, a felfordított pentagramma LaVey szerint az ember testi, karnális jellegét és annak a spiritualitással szembeni elsőbbségét fejezi ki. Maga a csillag az egyén által megtapasztalt szubjektív világmindenséget is szimbolizálja.





666:


Talán ti is találkoztatok már a Szentírás jelzett igéivel, arról biztosan hallottatok, hogy a Sátán száma a 666. Föl kellett merüljön bennetek is a kérdés, miért pont annyi. Hogy jött ki ez a szám?


A szám klasszikus magyarázta a görög vagy a héber abc betűinek számértékén alapul. Ezek a népek betűkkel írták a számokat, így minden leírt szám egyúttal szöveg is volt. A 666 egy szentírás-kommentár szerint héberül NRN, amit Néró császárra szoktak vonatkoztatni. A Békés-Dalos fordítás azonban a Római Birodalmat is lehetségesnek tartja, a vallásreformátor Luther Márton pedig egyenesen a római pápa egyik címéből olvasta ki ezt a számot.

Az ilyen irányú értelmezéssel két probléma van. Az egyik, hogy nyilvánvalóan manipulativ jellegű: csak az általunk alkotott hozzárendelési szabály kérdése, hogy a világ bármely dolgához, vagy személyéhez hozzárendeljük a fenevad számát.

A másik probléma mélyebb. Az összes ilyen hozzárendelés azon a ki nem mondott előfeltevésen alapul, hogy a 666 részek összege, valami pozitív dolog. Ezzel szemben Platon tételesen is kimondta, de a héber gondolkodás is azt képviselte, hogy a bűn, a rossz, mindig hiány, valami megkívánt tökéletesség hiánya. A vakság a látás hiánya, a hazugság az igazság hiánya stb.

Mi tehát a pozitív dolog, aminek hiányát a hat jelzi? A pozitív dolog a hét. Gondoljátok meg, hogy a Bibliában, de a Biblián kívül is, az ősi kultúrákban, a jó, a tökéletes, vagy a befejezett dolgokból van hét! Legfontosabb példa a hét napjainak száma, s az Úr titokzatos megpihenése a hetedik napon. Az újszövetségi Konkordancia 38-szor jelzi a �hét� vagy a �hetedik� szó használatát a Jelenések könyvében, amely a végső időkről szól.

Mit jelent akkor a �hat�? Nem tökéletes. Valami hiányzik. A hatos a tökéletlenség jelképe.

Aki erőltetettnek gondolja ezt az értelmezést, fölvetheti, miért a hat, és miért nem mondjuk a nulla szimbolizálja a tökéletlenséget.

Két magyarázatot adhatunk. Az egyik, hogy a nulla újkori dolog. Valamikor a VII-VIII. században találták ki Indiában, hogy a semmit is jelölni kell, de a gondolat csak a XII. században jutott el Európába. Az apokalipszis írásakor a nulla, mint szám nem létezett.

Ezen túlmenően, a nulla nem is lenne logikus. Nem a hiányt jelöli ugyanis, hanem a semmit. De a semmi nem rossz dolog, hanem semmi.

Nullával szimbolizálhatjuk emberség szempontjából a semmi-embert, a nem embert, pl. egy kutyát. De a kutya nem tökéletlen lény � legföljebb ha a kutyaság szempontjából hiányai vannak.

A �ROSSZ� mindig valaminek a hiányát jelzi. Például a hazug embert rossznak mondjuk, mert hiányzik belőle a becsület. Ha az igaz embert hetessel szimbolizáljuk, akkor a hazug embert hatossal jelképezhetjük. Ebben az esetben az erkölcsi rosszról beszéltünk.

Mit jelent a három hatos, a 666? A három megint csak szent szám, megint a tökéletességre, teljességre utal. A 666 jelentése tehát tökéletes rossz, illetve teljes kudarc. Ez a jelzése a Gonosznak, a Sátánnak, akinek alapvető törekvése Isten helyére lépni. A 666 tehát nem valamiféle személyi száma a Sátánnak, hanem az ítéletének jelképe. Ironikus dolog, mennyire szeretik a Sátán szimpatizánsai falakra firkálni�

Mi, emberek döntéshelyzetben vagyunk. Megjelöljük-e jobb karunkat és homlokunkat a tökéletes kudarc számával (vö. Jel 13,16-17), vagy ellene mondunk a Sátánnak. Ez a kérdés minden konkrét élethelyzetünkkel és egész életünkkel kapcsolatban is fölmerül.



Fordított kereszt:


A fordított kereszt nem sátánista szimbólum. Szent Pétert feszítették fordított keresztre, mert nem érezte méltónak magát ahhoz, hogy a Jézus Krisztuséhoz hasonló kereszten haljon meg.




















Szerző: metalhercegnő 1 komment
Címkék: pentagram 666
A vámpírizmus
2009.05.07. 15:44



A vámpírok mitológiája
Minden népnek vannak olyan szellemei, farkasemberei, démonai, akik valami miatt nem kerültek el ebből a világból és visszatérve keringnek az élők körül. A hitekben, babonákban mindenütt előkerülnek, az embereket riogatják és többnyire kétségbeesettek, rosszindulatúak. Gond, szenvedély vagy el nem intézett, rettenetesen fontos ügy az, ami visszahívja őket, de nem tehetnek semmit... A vámpír is egy ilyen "démoni" lény, ami speciálisan vérivásra szakosodott.
A vérivás
A vérivás tulajdonképpen nem is csak a vámpírokra jellemző, illetve a vámpírság sokkal tágabb fogalom azoknál a sápatag arcú mozgó szemfogas hulláknál, amelyekre az ember kapásból gondol. Mivel a vér az élet alapja, kézenfekvő, hogy a szellemeknek is ez kell, hogy újra az élok világának részévé válhassanak. Az, hogy a szellemek képesek e feldolgozni akármilyen "nem létezo" érzékszervükkel a vért is, mint anyagot, ez a tulajdonságuk történetenként változó.
Őstörténetek
Kezdjük a Bibliával, mi mással. Őseink feltételezték, hogy a vér az élet hordozója. "Mivel minden testnek a vér az élete, és én azt mondtam Izrael fiainak: Ne egyétek meg a vérét egyetlen testnek sem, mivel minden testnek a vér az élete, aki eszik belőle, azt ki kell irtani."
Aztán az Odüsszeiában az áldozati gödör mellé vadul gyűlnek a túlvilág lakói, melybe Odüsszeusz vért csorgatott, hogy előcsalogassa Teirésziász lelkét, a jósét, akitől útmutatást kap a későbbiekben. A csalit fegyverrel kell védenie a többi halottól, mert azok is szomjaznak rá.
A görögöknél volt több mítosz is, az egyik volt Lamia, aki Zeusz szeretője és talán egy őstípus-vámpír lehetett. Éjjelente gyermekekre fájt a foga és átváltozni is képes volt. Róla lehet olvasni Diodoros, Strabhon és Plinius műveiben.
A rómaiak gyakran ötöltek ki horrorisztikus meséket, a Római naptárban Ovidius (talán nem véletlen, hogy Pandorának o a kedvenc költője ;) strigáról ír, aki egy vérszomjas karvaly szerű lény és gyermeket támadott.
A Védákban előkerülnek vérszomjas, parázna szellemek, a gandharvák, akik nőket álmuk közben támadnak meg. Ilyesmik a paisächák, akik őrült nőket ölnek.
A Dasnavar szellem az örményeknél található, aki a hegyre menetelő emberek talpából szívja a vért.
A finneknél a túlvilág hercege karmokkal tépi az embereket, hogy ihasson a vérükből.
A magyaroknál előfordul még a lidérc, aki tojásból kel ki és ha vért adnak neki aranyat hoz a házhoz.
A guineai camma törzsnél legfőbb megrontó gonosz szellem a vámpír, vagy ovengua.
Borneóban buauról van szó, melyben az ellenség éled fel és ugyancsak vérrel táplálkozik.
A balkáni népeknél létezik a vukodlak szó, amely vámpírt és farkasbort jelent. Úgy hitték, hogy a gonosz ember, aki életében olyan, mint a farkas, halála után visszatér és emberhússal fog élni. Emiatt el kellett égetni.
Az egyiptomiaknál megtalálható az "élő tetem" képzete, vagyis hogy a halott ugyanúgy akar élni tovább, mint a földi életében. A középkor végéig együtt temették el a harcost és a lovát, a fegyvereit vagy a pappal a Bibliáját. Ezt tiszteletből és félelemből is: nem akarták, hogy a halott visszatérjen, azt szerették volna, hogy az élőket békén hagyva jól érzi magát ott, ahol van.
Albániában A lány és a vámpír meséje él, bár itt a vámpír vőlegényként jelenik meg és húst eszik. Elvezeti a barlangjába a lányt, és mivel az nem akar enni vele, ezért megöli és megeszi. A nővéreit is odacsalogatja, de a harmadik megmenekül. Nem egy nagy történet, de biztos mindenki félt barlangokba menni. :)
Világszerte rengeteg ilyen történet lehetett, melyek a történelem folyamán átalakultak, egymásba fonódtak és felerősödtek, olyannyira, hogy az apró és ártatlan történetecskékből egy egész falu retteghetett évekig, vagy tovább. Emberek adták át egymásnak az egész világban, szájról-szájra, mind-mind más formában és tartalommal, az emberek egymást rémisztgették. Nem meglepő, mindig szerettük a borzalmakat hallgatni, ... főleg, ha még véletlenül sincs hozzá semmi, de semmi közünk. De hát miért lenne? }:)
A középkor


A striga, mint az ókorban előkerül Könyves Kálmán királyunk törvényeiben is: "Strigák ellen semmi vizsgálat ne legyen, mert ilyenek nincsenek" Ezt valószínűleg a démoni boszorkányokra értette, nem pedig azokra a szerencsétlenekre, akiket később az egyház üldöz és eléget. Abban a korban a vámpírokat is boszorkányoknak mondták.
Később eléggé eldurvult a helyzet, a boszorkány, varázsló és vámpír azonosításokat össze-vissza kavarták, lassan már a boszorkányok szívták egymás vérét. A boszorkánynak titulált szerencsétlen asszonyokat, ha gyermekágyon haltak meg, egyszerre várták vissza és egyszerre rettegtek tőle, nehogy elrabolja és megegye a gyereket, a férjét pedig megölje.
18. század
A 18. századból fennmaradtak feljegyzések holttestekről, melyek sok idő múlva sem bomlottak el és a vér is friss volt. Ebben a században eléggé elterjedt és általánossá vált a vámpír kifejezés használata. Vámpíristák: Michael Ranft, aki racionálisan közelíti meg a témát, szerinte nem isten vagy ördög művei, hanem természeti dolgok.
J. von Görres-sel együtt Ranft is elválasztja a test és a lélek halálát, őszerintük az egyik nem vonja közvetlenül maga után a másikat.
1746-ban Dom Calmet kimondja, hogy a halottakat csak isten támaszthatja fel. A vámpírizmust a balkániak rossz táplálkozási szokásaival nyugtázza, és hogy az ópium képes létrehozni fantasztikus álmokat, melyeket a sátán felhasználhat céljaira.
XIV. Benedek felszólította az érseket a babonaság elleni küzdelemre, de kérte, hogy vigyázzon, nehogy az egyházat belekeverjék a vámpírügyekbe.
Voltaire a vámpírokról írt cikkében elsőként használta ezt a szót átvitt értelemben, a jezsuitákra és a szerzetesekre, akik a "nép vérét szívják".
Hogy ennek mi lett a következménye?
Lassan vámpírnak neveztek mindenkit, aki egyszer vámpírt látogatott meg, aki törvénytelenül született, ellenszegült az egyháznak, aki betörő volt, akik sokat foglalkoztak az okkult dolgokkal életükben. Azok a hívok, akik áttértek az iszlámra, ugyancsak ilyen sorsra jutottak. A papok is így végezték, akik halálos bűnt követtek el, akiket kiközösítettek és akik nem kapták meg az utolsó kenetet. Így tehát sikerült az egyháznak ezt is a saját malmára hajtani.
1760 körül, a felvilágosodásról elnevezett korszakban is voltak babonás elképzelések. Ekkor született a gótikus regény, ami minden rémtörténetnek az alapja. 12 év alatt majdnem félezer ilyen regényt adtak ki, melyek borzalmakról szóltak. Német-, Francia- és Olaszországban rejtélyekkel, sötét kastélyokkal, megromlott papokkal, gyilkos grófokkal, elvetemült banditákkal, kísértetekkel és ki tudja még mivel voltak tele ezek a regények. A vámpírok is itt jelentek meg újra.
Eleinte úgy látszott, hogy a gótikus regény a polgárság győzelmét hírdeti, és elrettentésül mutatja be a kora középkor feudális rendszerét, az egyház és a főurak világát. Később viszont saját ellentétévé vált, a polgárság ellen vallott. A politikai viták és harcok szókincsében a "vámpír" az elnyomó réteg megfelelője.
Aztán elérkezett az a kor, amelyben a vámpírt holdtöltekor előmerészkedő, sírjában nyitott szemmel nyugvó halottnak hiszik, mely át tud változni mindenféle éjszakai állattá
, főként denevérré. Ez persze vérszívó vagy gyümölcsnedvből élő denevérekre vezethető vissza.

Erről persze sokat tudunk. A Genfi-tónál Diodati villa vendégei 1816-ban egy hosszú vitasorozatot élhettek át. Ott volt Byron, Mary Shelley és Polidori. Politika, spiritizmus, jelenkori kísértet történetekről beszélgettek, a fizikáról, Darwinról, aki a halott anyag újraélesztését tűzte ki céljául. A lényeg az, hogy vita-vita után mindannyian megfogadták, hogy írni fognak egy-egy rémtörténetet. Shelley és Byron nem fejezték be, Byron-é Töredék címen jelent meg. :) Mary Shelley természetesen létrehozta Frankensteint és az enyhén amúgy sátáni arc Polidori pedig a Vámpírt. A lényege az, hogy Lord Ruthven, aki természetesen megnyerő és sármos, magához édesgetni Aubrey-t és elutaznak Görögországba. Ott Aubrey beleszeret egy Ianthe nevű görög lányba. Feleségül szeretné venni, de egy vámpír áldozatává válik. A fiú lassan rádöbben, hogy Ruthven kicsoda. Tovább utazva banditák lelövik Ruthvent, és Aubrey megesküszik, hogy senkinek sem árulja el a lord titkát. Egy év múlva legnagyobb meglepetésére egy előkelő összejövetelen ott áll Ruthven és Aubrey hugát fogja elvenni feleségül. Aubrey nem tud semmit sem tenni, belepottyan a vámpírcsaládba, ott is körbehálózza a lord és végül meghal. A "gonosz" győz, tovább bolyong a világban.
Így a vámpír lett a megformált gonosz, forradalmasította azt az elképzelést, hogy a "rossz" állandó. 1819-ben megjelent németül, 1825-ben franciául, 1820-ban játszották melodramatizált változatát Franciaországban. Többen írtak színdarabot belőle. Pantomim és operaeloadások is készültek. A németeket meghódította a vámpírdivat, 1922-ig követték egymást a regények, amikor Murnau Nosferatuja megjelent.


A 19. század közepétől megint csak átalakuláson ment keresztül a vámpír, előkerül Lamia, a korintusi-menyasszonyból, a női vérivó. Gyönyörű, sápadt, fekete haja, ajkai vörösek. Továbbra is előkelő, megnyerő, hipnotikus. Kiszívja a férfiak vérét, a 20. században megelégszik a pénzükkel. :)
Ez a forradalom kora, melyben többek között kialakulnak új nőideálok, egyrészt a családanya Éva, másik véglet pedig Lilithnek megfelelő csábító szerető. A férfiak Évát veszik feleségül, de Lilith után vágyakoznak. Később persze kiderül, hogy Éva nem szent és Lilith nem boszorkány. :)
A 19. században előfordultak még olyan perek, melyekben emberek forgattak fel sírokat, gyaláztak meg holtakat, mert vámpírnak hitték őket.
Angliában és Amerikában felsorolni sem lehet, milyen áradat indult meg, Thomas Prest Varney, a vámpírja, ami 200 fejezetből állt, Poe néhány novellája. 1983-ban még mindig megjelent egy magazin Vampirella címmel.
A kripta, mint a vámpír pihenőhelye a Camilla címu novellában kerül elő legelőször, melyben a no ájultan fekszik ott. Minden változás, ami valaha létezett, minden kialakult jellemvonás végleges formát öltött a Bram Stoker által írt Drakulában.


Drakula:




A horror filmek általában kitalált szereplők, kitalált történetét mesélik el. Azonban a Drakula kultúrkör nem teljesen légből kapott alapokon nyugszik.


A rémtörténetek által híressé vált Drakula vajda a XV. század második felében Havasalföldön uralkodott. Már életében nagy hírnévre tett szert kegyetlen tettei miatt. Eredeti neve Vlad Tepes. A Drakula név Luxemburgi Zsigmond korára nyúlik vissza, apja ugyanis a Sárkányos rend tagjaként felvette a Drakul (sárkányos) nevet.

Vlad Tepes uralkodása alatt még egy könnyű kis lopásért is karóba húzás járt. Kedvelt kínzási módszerei között szerepelt az élve karóba húzatás, testcsonkítás, nyúzatás és - az ezek után megváltásnak tekinthető - lefejezés. Igazából a fennmaradt adatok alapján fantáziája határtalannak bizonyult ezen a téren.

Vlad a koldusokat és a szegényeket bűnözőknek tekintette, kegyetlenül üldözte. Egy legenda szerint egyszer vendégségbe hívta Târgoviste koldusait és szegényeit, majd megkérdezte őket, szeretnének-e mindörökké megszabadulni szegénységüktől. Amikor megkapta az igenlő választ, rájuk gyújtatta a termet.

Fékezhetetlen hatalomvágy élt benne s ez olykor igen nyersen nyilvánult meg tetteiben. Trónja nem volt biztonságban, állandó harcba került megtartani pozícióját. 1459-ben távolodott a törököktől, és beszüntette az adófizetést. Majd 1460-ban megújította szövetségét Mátyás királlyal, ami szintén növelte a törökök elégedetlenségét. Ekkor megkísérelték elmozdítani őt. Ez nem sikerült, mert Vlad az elfogására küldött Hamza basát kézre kerítette, és karóba húzatta. Fővárosa, Târgovişte körül egész karóerdő díszelgett, rajta a basa és kísérete.

Drakula életében volt egy időszak, amikor Budán raboskodott. A történészek eltérően nyilatkoznak erről az eseményről. Az egyik vélemény szerint, Mátyás a kegyetlenkedő vajdát akarta jó útra téríteni, ezért fogta el. De vannak olyan feltételezések is, melyek rosszabb fényben tűntetik fel Mátyást, és azt állítják, hogy koholt vádak alapján fosztotta meg trónjától. Közvetlen okként egy titokban írt levelet említenek a történészek, melyet Drakula a szultánnak szánt, s benne korábbi ellenségeskedését megbánva szövetséget ajánlott a magyar király ellen. A levél hitelességének megítélésében különböző a román történészek véleménye. Korábban többen valósnak tekintették, s a vajda elmeháborodottságával indokolták, mások hamisítványnak tartják, s Mátyás környezetében keresik a szerzőt, harmadik vélemény szerint pedig a Ţepessel ellenséges viszonyban levő szászoktól ered.

A budai fogságban a vajda megkeresztelkedett, bűnbánatot tartott, majd Mátyás visszahelyezte őt trónjára, s jó keresztény uralkodó lett. Bonfini is ír röviden Drakula sorsáról, leírja, hogy Mátyás király a vajda segítségére indult, azért, hogy kiszabadítsa a török kezéből, és talán azért is, mert hozzá akarta adni feleségül egyik nőrokonát, akinek nevét Bonfini nem említi. Bonfini elmondja, hogy számára ismeretlen ok miatt, az Erdélybe menekült vajdát Mátyás elfogatta, s Budán fogságban tartotta. Drakula jelleméről megállapítja, hogy hallatlanul kegyetlen és igazságosztó volt. Kemény fegyelmet tartott a barbár vidéken, úgy hogy az erdő közepén is bárki biztonságban lehetett javaival. Mátyás végül visszahelyezte méltóságába, de a török elleni háborúban megölték és fejét elküldték II. Mohammed szultánnak. Bonfini röviden említi néhány kegyetlen tettét is.

Végül 1477-ben tért vissza trónjára. A Mátyás legendakör szerint megváltoztatta a fogság, megtért és ezentúl nem kegyetlenkedett, hanem igazságos uralkodóként vezette országát.

Drakula személyiségét, tetteit a történetírók eltérően ítélik meg. Vannak olyan - főleg a román kutatók - akik a török elleni bátor harcait emelik ki, és teljes egészében rágalomnak minősítik a rémtettekről szóló leírást, vagy elismerik ugyan, hogy sok kegyetlenséget hajtott végre, de a rémtetteit leíró munkák létrejöttében nagy szerepet tulajdonítanak az erdélyi szászok és Mátyás király propagandisztikus tevékenységének is. A magyar szemlélet azonban Mátyás pozitív alakja szempontjából ír a vajdáról, és nem csak kegyetlenkedései miatt ítéli el, hanem azért is, mert nem volt minden helyzetben hűséges urához, Mátyáshoz.

Abban azonban talán mind a két oldal megegyezik, hogy a fennmaradt források alapján furcsa értékrenddel, a maga módján, a maga igazsága szerint uralkodott Drakula vajda. Az emberi élet semmit nem ért számára, ezért tudott olyan nagy fegyelmet tartani. Gyermekkorában a török udvarban látta a fegyelem fontosságát. Valószínűleg ez is nagy hatással volt rá.

Ma Drakuláról mindenkinek a vámpírfilmek félelmetes alakja jut eszébe. A vámpírizmust nem a filmipar teremtett meg, hanem több ezer éves múltra tekint vissza. Ezen hitvilág kialakulása európai gyökerekre tekint vissza, főleg a vérmítosz jellemző kontinensünkre, mivel itt tulajdonítanak nagy szerepet a vér életadó energiáinak. Előképének tekinthetjük az ókori görög színpadokon megjelenő vérivókat, emúzákat. A zsidó-keresztény hagyományban mélyül el egészen ez a képzet. Isten és ember vér által léphet szövetségre.

A néphit szerint a vámpír olyan halottat jelent, amely nem tud békében nyugodni, nem fogadja be a föld, mert rossz ember volt, vagy az ördög által megrontott lélek, esetleg vadállat, kutya, macska, és még számtalan variációja van a néphit ezen részének.

Az irodalomban is nagy múltra tekint vissza a félelmetes vérszopó alak. A Drakula- vámpír alakot Bram Stoker alkotta meg a XIX. század végén. 1870-es évek elején Le Fanu Carmilla című novellája nagy sikere után kezd el foglakozni a vámpírizmussal. Drakula regény világhírre tesz szert, a közel száz éves regény még mindig foglalkozatja az embereket. Újabb és újabb forgatókönyvek készülnek a félelmetes vámpír alakjával.

A filmiparban magyar vonatkozása is van a történet továbbélésének, ugyanis az eddig leghíresebb Drakula szerepet a magyar származású Lugosi Béla alakította.

Elképzelhető, hogy Vlad Tepes történelmi szerepe csak legendás rémtettei miatt értékelődött föl, és maradt ennyire az utókor tudatában, mégis úgy gondolom, hogy egy izgalmas személyiség, izgalmas története ez.










Szerző: metalhercegnő Szólj hozzá!
Címkék: drakula vámpirizmus
Egy újjabb cikk a sírgyalázásról stb
2009.05.07. 15:05
Sok ember figyelmét felkeltette Papházi Rea Kinga tettei,de ez mi?Egyszerű feltünési fiszketekség vagy egy álom vált számára elérhetővé?Hát én ezt nem érthetem,nem tudhatom.Sok ember elítél minket,az olyan embereknek hála,mint amilyen ő.De nézzünk csak pár cikket:

http://www.blikk.hu/aktualis/temetoi-szex-145600.html

http://www.mon.hu/hirek/magyarorszag/cikk/temetoben-szexeltek-a-tinik/cn/news-20090506-02292066

[bulvar.ma.hu]



Végig olvastam e cikkeket és nagy erőt vettem magamon,hogy nyomozgatást indítsak.A tévhitek elkerülése miatt írtam e cikket,hogy mit is jelent valójában a sátánizmus és a vámpirizmus,de a vámpírizmusról a következő cikkben olvashattok:)

Sátánizmus:



A sátánizmus egyedi, önálló, de kevéssé ismert vallás, amiről mégis rengeteg tévhit terjedt el. A köztudatban háromféle felfogás jellemző a sátánizmussal kapcsolatban.

Az utca embere szerint
A legtöbben úgy hiszik, hogy a sátánizmus olcsó, véres mócsingok marcangolása közben ártó szándékú varázsmondókák mormolásából áll – némi temető- vagy templomgyalázással fűszerezve –, amit heavy metal zene hallgatása közben művelnek a pandamackónak maszkírozott fiatalok, akik a szokásos diszkózás, csajozás és sörözés helyett ezzel a deviáns viselkedéssel próbálnak némi izgalmat és egyéniséget csempészni a máskülönben kilátástalan és terméketlen életükbe.

A romantikusabb lelkivilágúak valószínűnek tartják, hogy a darkos-metalos fiatalokhoz képest jóval kifinomultabb, grandiózusabb szertartásokat végző titokzatos csoportokat, coveneket, azaz boszorkányköröket alkotnak a bibliai ősgonosz antiistent imádó, a mindennapi életben is befolyásos „valódi” sátánisták, akiknél az emberölés valószínűleg kötelező hobbinak számít, és akik amúgy, esetleg megbecsült, tiszteletre méltó állampolgároknak tűnnek.

A legkisebb csoportot alkotják azok, akik utánanéztek a dolgoknak, vagy csak jókor voltak jó helyen, amikor erről a vallásról hallottak.

Lássuk, ők mi mindent tudhattak meg a sátánizmusról!

A tények
A sátánista vallást 1969-ben kodifikálta az Amerikai Egyesült Államokban Anton Szandor LaVey a Sátáni Biblia című könyvében. LaVey három évvel korábban, 1966-ban alapította meg a Sátán Egyházát, ami azóta is aktív, és sok szempontból teljesen rendhagyóan működő vallási szervezet.

A Sátán Egyházának szokatlan jellemzői közül néhány ízelítőül:

Egyházi intézmény mivolta ellenére is adót fizet és semmilyen állami támogatást nem fogad el.
törvényesen bejegyzett és államilag elismert egyházi intézmény mivolta ellenére is adót fizet és semmilyen állami támogatást nem fogad el;
tagjaitól az egyszeri regisztrációs díjon felül anyagi vagy más természetű hozzájárulást nem kér;
nem emeltet közös „istentiszteleti” célra szánt épületeket sem;
nem végez hittérítő tevékenységet;
valódi meritokráciaként tagjait valóságos eredményeik alapján ismeri el.
A Sátán Egyházának megalakulása előtt a sátánizmus nem létezett szervezett vallásként. Noha az emberiség története során állandó gyakorlat volt az aktuális ellenségeket az egyetemes gonosz – az ábrahámita kultúrákban Sátán – nevével diszkreditálni, a legtöbb közös jellemző, amit az így gyalázottakról elmondhatunk, az, hogy önelégült, álszent emberek gyűlölték őket.





Kételkedem, tehát vagyok
Sátán – a név héberül ellenfelet, vádlót jelent – hagyományosan a „helyes útról” letérő elvetemültet jelentette, aki nemcsak hogy nem hajlandó engedelmeskedni a felsőbb – isteni – akaratnak, de pimasz lázadásában arra vetemedik, hogy kiáll a saját igazsága mellett. John Milton szavait kölcsönvéve: inkább uralkodik a pokolban, semhogy szolgáljon a mennyben.

Kételkedtek, s felismerték, hogy az isteni közlések valódi forrása mindig emberi.
Ahhoz, hogy valaki helyes, „istennek tetsző” életmódot folytathasson, értelemszerűen tudnia kell, hogy ehhez milyen elvárásokat kellene teljesítenie. Mivel az isteni parancsokat csak közvetítőkön keresztül lehetett megismerni, voltak, akik kételkedtek, s felismerték, hogy az isteni közlések valódi forrása mindig emberi, így ha engedelmeskenek, csupán egy ravasz embertársuk óhajainak felelhetnének meg.

A legtöbb vallás az életet elviselendő kellemetlenségnek, megpróbáltatásnak tartja, és a valódi, örömteljes létezést a halál után reméli. Hogy biztosítsák a híveik túlvilági boldogulását, a vallások lemondásra, behódolásra tanítanak. A buddhizmus például arra buzdít, hogy megbékélve ismerjük fel a valóság illúzió voltát, a kereszténység pedig elítéli a világi kincsek gyűjtését és a másik orcánk odafordítására int.

A túlvilággal kapcsolatban érdemes felfigyelni arra, hogy szinte lehetetlen megtudakolni a hívőktől, hogy pontosan mire is számítanak „odaát”, és ha mondanak is valamit, az jellemzően az evilági megpróbáltatások, nélkülözések tagadása lesz. Azt remélik, hogy a halál után már nem kell fájdalmat érezniük, nem lesznek éhesek, nem fognak fázni, nem lesznek magányosak, nem lesznek boldogtalanok. Hogy minderre miért csak a halál utáni létezésben látnak lehetőséget, az már az életellenes vallások agymosó magasiskolájának a gyümölcse.

A megerőszakolatlan emberi természet nem fonnyadásra vágyik, hanem boldogulásra. Méghozzá itt és most, hiszen semmilyen bizonyítéka sincs annak, hogy létezésünk ne csak egyszeri és megismételhetetlen szikra lenne csupán. Ezért van, hogy bár rengetegen „prédikálnak vizet”, mégis, szinte mindenki „bort iszik”, és képmutatóan él. Az, amit a vallásuknak hisznek, olyan embertelen – emberhez méltatlan, a természetével összeegyeztethetetlen – követelményeket ró rájuk, amit lehetetlen teljesíteni.

Nem adhatok mást, csak mi lényegem
Ez természetesen nem véletlen. Az emberietlen vallások épp a meghasonlással és az önutálattal manipulálva tartják hatalmukban az erre hajlamos, átverhető, kihasználható tömegeket.

Hogyan érhetjük el a legegyszerűbben, hogy az emberek bűntudatot érezzenek? Figyeljük meg, hogyan viselkednek természetük szerint, mit csinálnak, és ezeket kiáltsuk ki bűnnek!

A sátánizmusban a keresztényi hagyomány szerinti hét főbűn – bujaság, falánkság, kapzsiság, lustaság, harag, irigység, kevélység – kifejezetten erénynek számít, mert nem igaz, hogy ezek káros jellemzőink lennének, hiszen kiegészítik egymást! A falánk, lusta embert az irigység és a kevélység sarkallja arra, hogy formába hozza a testét, hogy megszépülve kedvére bujálkodhasson, a harag kiélésével egészségesen csökken a stressz miatti gyomorsavszint és a vérnyomás, és kapzsiság nélkül pedig nem volna fejlődés és szerezni vágyás sem.





…És add meg nekem is, ami az enyém
Az itt és mostra koncentrál.
Elég tehát csak szembefordulni a közösségen eluralkodott tébollyal ahhoz, hogy ellenségnek tekintsenek. Ez azonban önmagában még nem jó semmire, egy vérbeli sátánista pedig, mivel pragmatistaként az itt és mostra koncentrál, a lehető legtöbbet akarja kifacsarni az életből, ezért gondosan tanulmányozza a világot, amiben él, és természetesen önmagát is.
Mire van szükség ahhoz, hogy elégedetten, boldogan éljen az ember?

Abraham Maslow szerint az ember szükségleteit hierarchikusan ábrázolhatjuk, akár egy piramist. A szükségleteket a következők alkotják, az alapvető igényektől kezdve:

Fiziológia: légzés, evés, ivás, szex, alvás, homeosztázis és ürítés;
Biztonság: a test, a kereső foglalkozás, az erőforrások, a moralitás, a család, az egészség és a tulajdon biztonsága;
Szeretet: barátság, család, szexuális intimitás;
Tisztelet: önbecsülés, magabiztosság, eredmények, hősök tisztelete, mások tisztelete irántunk;
Önmegvalósítás: moralitás, kreativitás, spontaneitás, problémamegoldás, előítélet-mentesség, a tények elfogadása.
Ha az alapoknál hiány mutatkozik, nem élhet harmonikusan az ember, mindig hiányérzete lesz, amit egy darabig képes lehet uralni, de előbb-utóbb túlfeszül a húr.

A piramis második szintjén már a közösséggel kapcsolatos igények jelennek meg, elvégre az ember ilyen környezetben a leghatékonyabb. A közösségben élés során lemond a totális egyéni szabadságáról, hogy a társadalom előnyeit élvezze. Azok a közösségek a legéletképesebbek, amelyeknél kevés a belső viszály, vagyis az ott élők világnézete – értékrendje, életcélja – minél hasonlóbb.

Az életcélok és az értékrendek összehangolását közösségi tevékenységekkel, például szertartásokkal lehet ápolni, melynek során a morális elveket is terjeszteni, népszerűsíteni lehet, a közösség összetartozásának állandóságot, biztonságot nyújtó érzetét pedig mesék, mítoszok továbbadásával lehet erősíteni.

Az emberi kultúrák mindennapi szokásai, törvényei köré szőtt mítoszokat és e mítoszokra épülő további szokásokat és további törvényeket vallásnak nevezzük.

Vallás és antivallás
A vallás fogalma nem egyértelműen elfogadott, bár sokan próbálták meghatározni, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy beszélni lehessen róla félreértések nélkül. A ReligiousTolerance.org definíciója a leghasználhatóbbak közül való, mert eléggé általános, ugyanakkor a lényeges ismérveket magában foglalja:

Vallás minden olyan meghatározott, szentségről alkotott hitrendszer, ami gyakran szertartásokat, etikai előírásokat, életfilozófiát és világnézetet is tartalmaz.

A sátánizmus nem hitre, hanem kételkedésre építi a világnézetét.
A sátánizmus megfelel a fentieknek, noha egyedülálló módon nem hitre, hanem éppenhogy a kételkedésre építi a világnézetét. Rámutat, hogy a szentség, az isteniség azt jelenti, ami az ember, a személy számára a legfontosabb a világon – a sátánista számára ez mindig önmaga.
A vallás alapvetéseit a kilenc sátáni kinyilatkoztatás, az etikát pedig a Föld tizenegy sátáni törvénye tartalmazza.

A sátánizmust vallássá nemesítő alapító Anton LaVey fölismerte, hogy az embernek pszichés igénye van dogmára – alapigazságra – és misztikumra, ezért gondos és értő kutatómunkát követően hatékony és sallangoktól mentes szertartásrendszert is alkalmazott, valamint egyértelmű és emberséges értékrendet és világnézetet is megfogalmazott a Sátáni Bibliában és későbbi publikációiban.



Az idegen elit
A sátánizmus nem szól, nem szólhat mindenkihez, így természetesen semmiféle térítő jellegű tevékenységet sem folytat. Gyakran már maga a névválasztás – Sátán, mint a sikerorientált, folyamatosan vizsgálódó, kétkedő ideál szimbóluma – is elriasztja azokat, akik nem képesek elvonatkoztatni a korábban beléjük kondicionált babonáktól és szűklátókörűségtől.

Gyakori félreértés forrása, ezért egyértelműsíteni kívánom, hogy a sátánizmus semmiképp sem jelent ész nélküli hedonizmust! A Sátáni Biblia hangsúlyozza az élvezet és a kényszer közötti hatalmas különbséget. A sátáni bűnöket – a sátánisták által került viselkedésformák gyűjteményét – elolvasva az is érthetővé válik, hogy miért idegen a valódi sátánista viselkedéstől a kisstílű, számkivetett, bűnözői életmód, ami a szenzációhajhász hírekben emlegetett „ördögimádók” ismérve. Ezeket a sátánista még jobban megveti, mint az élettel szembeforduló hagyományos vallások követőit, hiszen a diabolátria hívei olyan együgyű, dualista világnézet szerint élnek, amiben mindössze megcserélték a főszereplők neveit, de ugyanúgy alárendelt szerepet választottak maguknak. A sátánista az idegen elit tagjaként velük semmiféle közösséget sem vállal, és semmiképpen sem tekinti sátánizmusnak, amit ezek a degenerált börtöntöltelékek művelnek.

A sátánista nem „istentagadó” módon él, hiszen pontosan meghatározta, hogy mit tekint istennek; a misztikumvallások istenfigurái pedig nincsenek rá nagyobb hatással, mint a kitalált történetek hősei.

A sátánista célja a valódi életben való boldogulás, a gyarapodás, mert tudja, hogy az unverzumban senki mást sem foglalkoztat a személyes sorsa. Sikereit saját küzdelme eredményének, kudarcait saját hiányosságai megnyilvánulásának tekinti, amikből okulva még többet szüretelhet mindabból a csodából, amit az élet kínál jutalmul a rátermetteknek.

A sátánizmus és az ördögimádat közt rengeteg különbség van...hát az egy állat vallás tényleg...és ezzel sokan összekeverik a sátánizmust...már csak a neve miatt...pedig a sátánizmus nem aról szól,hogy imádd a Sátánt,hanem hogy tiszteljünk másokat és saját magunkat...és ha valaki tiszteletlen velünk...nos igen azt pusztitsuk el...

A sátánizmus az egyen fontossága,a létezés és az élet tisztelete a felsőbb hatalmak helyett...az egyent tekinti istennek.Ebből látszik hogy a sátánizmus ateista,pontosabban autodeista vallás.Vallja,hogy nem a jámborság,a behodolás,a remélt túlvilági örömök miatti földi szenvedés a helyes,hanem a kifejlett égő,az erő és az élvezetteli élet megélése az "itt és most"...

A sátánizmus vallásként 1966ban vált hivatalossá,amikor Anton Szandor LaVey Amerikában a Sátán Egyháza (Church of Satan),és az egy évvel később megjelent könyvében, a Sátáni Bibliában pontosan meghatározta a vallás ideologiáját,dogmatikáját és gyakorlatát amelyek pontosan elválasztják a sátánizmust az ördögimádattól.A sátánizmust hivatalosan önálló vallásnak ismeri el többek közt az Amerikai Egyesült Államok kormánya és hadserege,valamint az Egyesült Kiralyság hadserege is.

A sátánizmusban a Sátán a következőket jelenti (A kilenc sátáni kinyilatkoztatás):

-1.Sátán az élvezetet képviseli az önmegtartóztatással szemben!

-2.Sátán az életet képviseli a szellemi vágyálmok helyett!

-3.Sátán a szennyezetlen bölcsességet képviseli a képmutató önámitás helyett!

-4.Sátán az arra érdemesekkel szembeni kedvességet képviseli,ahelyett,hogy szeretetünket idegenekre pazarolnánk!

-5.Sátán bosszúállást hirdet,ahelyett hogy odaforditanánk a másik orcánkat!

-6.Sátán a felelöséget képviseli a felelösek iránt,ahelyett,hogy a lelki vámpirokkal foglalkoznánk!

-7.Sátán azt hirdeti,hogy az ember csupán egy azok állatok közül,néha jobb,de tobbnyire rosszabb a négy lábon jároknal,aki az "istentől való lelki és szellemi fejlődese" révén valamennyi élőlény közül a legveszelyesebbé vált!

-8.Sátán a keresztények által bűnöknek nevezett dolgokat hirdeti,mert ezek vezetnek a testi,szellemi vagy érzelmi kielégüléshez!

-9.Sátán az egyház legjobb barátja,hiszen az egyház neki köszönheti,hogy még mindig tevékenykedhet!

A sátánizmus tizenegy törvénye:

-1.Senkinek ne adj tanácsot,csak ha megkérnek rá!

-2.Ne beszélj a gondjaidról másoknak,hacsak nem vagy biztos abban,hogy hallani akarják!

-3.Ha másvalaki tanyáján tartózkodsz,mutass tiszteletet,másképp ne menj oda!

-4.Ha a tanyádon egy vendég bosszant,bánj el vele kegyetlenül!

-5.Ne közelits senkihez szexuálisan,hacsak megnem kapod tőle az erre felhatalmazó jelzést!

-6.Ne vedd el azt,ami a másé,hacsak az nincs terhére a tulajdonosának,és erre kifejezetten fel nem szólit!

-7.Ismerd el a mágia hatalmát,ha sikeresen használtad vágyaid eléréséhez.Ha tagadod a mágia létezését,miután használtad,mindent elveszitesz,amit szereztél!

-8.Ne panaszkodj olyansmi miatt,aminek nem lenne kötelező alávetned magad!

-9.Ne árts kisgyerekeknek!

-10.Ne ölj nem emberi állatot,hacsak rád nem támadnak,vagy ha élelemre van szükséged!

-11.Amikor közterületen jársz,ne háborgass senkit!Ha valaki téged háborgat,szólisd fel,hogy hagyja abba.Ha tovább háborgat,pusztisd el....!

A vallás által hirdetett törvények,amelyek minden sátánistára jellemzőek!!!

A sátánista vallás nem kéri hiveit törvénytelenségekre,emberáldozatokra,véres jelenetekre;ezek az ördögimádat jellemzői!!!Nem folytatnak téritést....Jelképe a Baphomet szimbólum!!!

A vallás által kikiáltott dolgok,amelyeket minden sátánista kerül:ostobaság,pozolás,szolipszizmus,önámitás,csordaszellem,szűklátókörülség,a múlt feledése,önromboló büszkeség,az esztétika hiánya!




Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!